II. FEJEZET
MEGBABONÁZVA
"Ha! Ha! Ha! Ha!
Valóban szép ez a történet,
Lesz min nevetni a városban!"
KAR, Az álarcosbál /2. felvonás, 5. jelenet/
"Meglehetősen nehéz körülírni a közönség és a karmester viszonyát. Képzeljék el, hogy egy telt házban zajló előadás közben is kétféle csönd létezik: van energiákkal teli és van teljességgel kiüresedett hallgatás. Nem lehet szavakba önteni, ez inkább egyfajta fizikai érzet. Hiába ...
"Verdit a végtelenségig lehetne elemezni, de nem is elsősorban zenei-, jóval inkább drámai megközelítésből. Példának okáért nagy figyelmet érdemelnek az ének mellett a beszédhangra írott mondatai. Gondoljunk csak a levélre, amit Lady Macbeth olvas az első felvonásban, melyben a férje elmeséli találkozását a boszorkákkal. Vagy a Traviatában is szerepel egy levél, hegedűkíséret társaságában, amikor Violetta azt mondja: "Már késő." Ezt Verdi prózára ...
"Nem csupán Verdinél, de valamennyi olasz operában a legato éneklés az egyik legfőbb probléma. Az olasz a világ legszebb nyelve, mert úgy áramlik, akár egy folyó, nem csoda, hogy a legato is ebből a bizonyos beszédmódból ered. Ma azonban sajnálatos módon éneklés közben az egyes szavakat megtörjük. Az egyik kórista a Macbethben megkérdezte a karvezetőt, hogy mit jelent az, hogy galempio ? A " Colga l'empio " sort éneklés közben ugyanis megszokás szerint így ...
"Verdit csak igényesen lehet játszani. A zenéje az előadótól nem csak a tempó tekintetében követeli meg a virtuozitást, de ugyanígy az énekhangok megformálásában is. Verdi már a Nabuccóban is új hangszínekkel kísérletezett, a Macbethbe pedig olyan hangzásokat írt, amelyekre akkoriban még senki más nem gondolt. A Macbethben - és ne feledjük, hogy ekkor 1847-et írunk - Verdi a zenekartól egy néma, az énekestől pedig egy elfojtott hangot kér, ami persze ...
"Az én életem összességében már rámegy a Verdiért vívott harcra, de annak azért feltétlenül örülök, hogy legalább küzdöttem érte. Az Olaszország iránti büszkeségem, a hazámba vetett hitem mellett mindig is ott munkált bennem az a gondolat, hogy a mi operairodalmunk legalább olyan értékekkel bír, mint Mozart vagy Wagner, akiknek a zenéjét amúgy isteneknek kijáró tisztelettel hallgatjuk: senki nem merne még egy kottafejet sem megváltoztatni a műveikben. A ...
"Volt rá példa, hogy Verdi még a hangolás kapcsán is precíz utasításokat adott. Például az Otellónál elvárta, hogy alacsony hangolással (nem az akkoriban bevett 443-44-45 Hz-cel, hanem akár 432-33-34-gyel) adják elő, hogy a mű sötétebb hangzást kaphasson. Az, hogy hűek vagyunk a kottához, nem jelenti azonban azt, hogy ne interpretálhatnánk szabadon. Ha meghallgatják az előadásaimat, akár tetszik, akár nem, észrevehetik, hogy míg bizonyos tempóim ...
"A műveimet soha nem úgy adják elő, ahogyan azt megírtam.
Az énekeseknek és a karmestereknek sem ismerem el az alkotáshoz való jogát."
/Verdi levele Giulio Ricordihoz 1871 áprilisában/
"Gyakran kérdik tőlem, hogy miként érdemes közelíteni egy partitúrához. Szerintem a karmesterek, de még az énekesek is a legjobb, ha valamennyi kottát - de Verdit különösen - végtelenül szerényen és alázattal szemlélnek. Ám, ami talán még ennél is fontosabb, ...
Ezen a blogon megpróbálom magyarul is közérthetővé tenni mindazt, amit Riccardo Muti, a Giuseppe Verdiről szóló könyvében (Verdi l'Italiano, 2014) megfogalmazott. A fordítások szolgáljanak amolyan közvetítőként - ahogyan Muti is teszi Verdivel - szerző és közönsége között.
ELŐSZÓ II.
"Azonnal tudtam, hogy Verdivel nagyon hasonló a zenei világunk és, hogy számtalan módon kapcsolódunk egymáshoz. Az egyik ilyen rádöbbenés akkor ért, amikor ...
Ezen a blogon megpróbálom magyarul is közérthetővé tenni mindazt, amit Riccardo Muti, a Giuseppe Verdiről szóló könyvében (Verdi l'Italiano, 2014) megfogalmazott. Legalábbis az érdekesebb fejezeteket, esetenként rövid kommentárokkal kiegészítve. Hivatalos magyar fordítása a kiadványnak egyébként nincs és gyanítom, hogy nem is lesz, miként ezeknek a bejegyzéseknek sem feltétlenül célja, hogy a teljes szöveget magyarítsa. A fejezetek szolgáljanak amolyan ...
Mundruczó Kornél szemfényvesztőnek kiváló, de a tette ettől még törvényellenes. A színpad néma. Az operatőr, a mikrofonos és a teljes stáb, lélegzetét visszafojtva várja a magában vívódó rendező jelzését, melyre elindulhat a filmfelvétel. Oldalról meztelen fiatalok, majd fasiszta fegyveresek sétálnak be – szürreális, de lelkületében mindenképpen torz esküvői jelenet. A vége csapó ad jelzést a Bajor Állami Operaház zenekarának, így veszi kezdetét ...
