Éppen tíz éve volt, amikor 2016 júniusában Jonas Kaufmann jócskán meglepte a Müpa közönségét. A koncertprogram zárásaként feltüntetett Tasziló gróf dalát a nézőtéren helyet foglaló Kálmán Yvonne-nak, a szerző lányának dedikálta, majd belekezdett a  Grüß mir mein Wien  című részletbe. A z eredetileg németül bemutatott darab slágere az osztrák főváros szépsége után egyik pillanatról a másikra már a pesti nőket éltette; az utolsó pár sort ...

Annak idején, amikor Rossini meghalt, Verdi úgy gondolta, egy több szerző által összeállított gyászmise lenne leginkább méltó a búcsúhoz. Ennek megfelelően ő meg is írta a maga részét, mely szegmens a későbbi Requiemben a közel félórás Libera me zárótétel lett. Igen ám, de a többiek korántsem foglalkoztak annyit a témával, mint ő, így Verdi hirtelen felindulásból írt még egy órát az utolsó fejezet elé és késznek tekintette a gyászmisét. És ...

Nagy fejtörést okozhatott, amikor a színpadra lépés pillanatában az eszébe villant Patricia Kopatchinskajának, hogy otthon felejtette a lábbelijét és nem is csak azért, mert kapásból három ország (Svájc, Moldova, Ausztia) ruhásszekrényét kellett sebtiben átgondolnia, hanem mert Sosztakovics első hegedűversenye nem feltétlenül hálás táptalaja az ilyen jellegű málőröknek . 

A közönség számára a zene először könnyen, majd meglehetősen nehezen indul, ...

Valósággal lerohanja a Müpa nézőterét a Nabucco, mégpedig úgy, ahogy eddig csak nagyon kevés operaelőadás tette. Pedig a nyitány első hangjai alapján olybá tűnik, hiába akarja annyira Andrea Battistoni olasz dirigens a szikrázó sikert, ez zeneileg nem fog összeállni. Vezényelhet ő fejből, énekelheti ő közben a darabot az ő térdig érő fekete pizsa ingjében, de végül azért nem. És aztán mégis. Ráadásul viszonylag hamar, már a nyitány végére mégis! ...

Nem lehet egy ponton túl megengedőnek lenni. De kezdjük mégis azzal, hogy Jonathan Tetelman korunk abszolút operaénekes-prototípusa, ami nem jelenti azt, hogy jó tenor volna. És ez sokkal többet mond el persze a korról és a közönségről, mintsem szegény Jonatánról, aki Barbie baba barna párjaként tündököl a színen, meghajlás előtt alatt és után is kitartja erőltetett, de hófehér mosolyát, miközben tekintete és előadásmódja mindenfajta mélységet és ...

Ilyen program nincs, márpedig a Londoni Szimfonikusoknál tényleg ez a jelenlegi turné menüsor, csak éppen más összeállításban. Játsszák ugyan Beethoven V. szimfóniáját, de Sosztakovics X. szimfóniájával párban, miképp felbukkan egy állomáson Sosztakovics, Chopin zongoraversennyel együtt, mi pedig megkaptuk Sosztakovics IX. szimfóniáját, Prokofjev II. zongoraversenyét felvezetésként a "Sors" elé. Nem könnyű vállalkozás, hogy a végére ne felejtsük el az ...

Ha egy dalban benne van egy egész operányi dramaturgia, bár őszintén szólva miért is lenne benne?, akkor egymás után húsz-harminc önálló történet meghallgatása túltesz az emberi befogadóképességen. Nem véletlenül léteznek adott  dalciklusok, melyek egyetlen tematikára vagy hangulati ívre épülve bizonyítottan alkalmasak az elmélyülésre. A klasszikus dalnak ráadásul megvan az a jellegzetessége is, hogy bár két fővel számol a színpadon, ez nem két ...

VII. fejezet

Való ez, vagy álom tán?

Ford /Falstaff, 2. felvonás 1. kép/

"Voltak évek, amikor Verdi némaságba - és persze bosszúságba - burkolózott, miután egyre többen húzták meg a maguk vonalát az olasz és a német muzsika közé. Ekkor a mester odáig jutott, hogy a bayreuth-i Festspielhaus megnyitásának évében (1876) így felelt az őt noszogatóknak: "Én is művész voltam..." vagy három évvel később: "Túl öreg vagyok, helyet kell ...

VI. FEJEZET

VERDI ÉS WAGNER

"Verdi mindig érvényes lesz, pusztán azért, mert egyedülálló módon tudta kifejezni az emberiségre oly jellemző érzelmi állapotokat. Meggyőződésem, hogy Wagner ugyanúgy óriás, akárcsak Verdi, de azt gondolom - és persze lehet, hogy tévedek - hogy a jövő emberének nagyobb szüksége lesz Verdire, mint Wagnerre. Karrierem során egyébként sok Wagnert vezényeltem, a zenéje magával ragadó, szépségével szinte kábulatba ejti a ...

II. FEJEZET

MEGBABONÁZVA

"Ha! Ha! Ha! Ha!

Valóban szép ez a történet,

Lesz min nevetni a városban!"

KAR, Az álarcosbál /2. felvonás, 5. jelenet/

"Meglehetősen nehéz körülírni a közönség és a karmester viszonyát. Képzeljék el, hogy egy telt házban zajló előadás közben is kétféle csönd létezik: van energiákkal teli és van teljességgel kiüresedett hallgatás. Nem lehet szavakba önteni, ez inkább egyfajta fizikai érzet. Hiába ...