Ilyen program nincs, márpedig a Londoni Szimfonikusoknál tényleg ez a jelenlegi turné menüsor, csak éppen más összeállításban. Játsszák ugyan Beethoven V. szimfóniáját, de Sosztakovics X. szimfóniájával párban, miképp felbukkan egy állomáson Sosztakovics, Chopin zongoraversennyel együtt, mi pedig megkaptuk Sosztakovics IX. szimfóniáját, Prokofjev II. zongoraversenyét felvezetésként a "Sors" elé. Nem könnyű vállalkozás, hogy a végére ne felejtsük el az ...

Ha egy dalban benne van egy egész operányi dramaturgia, bár őszintén szólva miért is lenne benne?, akkor egymás után húsz-harminc önálló történet meghallgatása túltesz az emberi befogadóképességen. Nem véletlenül léteznek adott  dalciklusok, melyek egyetlen tematikára vagy hangulati ívre épülve bizonyítottan alkalmasak az elmélyülésre. A klasszikus dalnak ráadásul megvan az a jellegzetessége is, hogy bár két fővel számol a színpadon, ez nem két ...

VII. fejezet

Való ez, vagy álom tán?

Ford /Falstaff, 2. felvonás 1. kép/

"Voltak évek, amikor Verdi némaságba - és persze bosszúságba - burkolózott, miután egyre többen húzták meg a maguk vonalát az olasz és a német muzsika közé. Ekkor a mester odáig jutott, hogy a bayreuth-i Festspielhaus megnyitásának évében (1876) így felelt az őt noszogatóknak: "Én is művész voltam..." vagy három évvel később: "Túl öreg vagyok, helyet kell ...

VI. FEJEZET

VERDI ÉS WAGNER

"Verdi mindig érvényes lesz, pusztán azért, mert egyedülálló módon tudta kifejezni az emberiségre oly jellemző érzelmi állapotokat. Meggyőződésem, hogy Wagner ugyanúgy óriás, akárcsak Verdi, de azt gondolom - és persze lehet, hogy tévedek - hogy a jövő emberének nagyobb szüksége lesz Verdire, mint Wagnerre. Karrierem során egyébként sok Wagnert vezényeltem, a zenéje magával ragadó, szépségével szinte kábulatba ejti a ...

II. FEJEZET

MEGBABONÁZVA

"Ha! Ha! Ha! Ha!

Valóban szép ez a történet,

Lesz min nevetni a városban!"

KAR, Az álarcosbál /2. felvonás, 5. jelenet/

"Meglehetősen nehéz körülírni a közönség és a karmester viszonyát. Képzeljék el, hogy egy telt házban zajló előadás közben is kétféle csönd létezik: van energiákkal teli és van teljességgel kiüresedett hallgatás. Nem lehet szavakba önteni, ez inkább egyfajta fizikai érzet. Hiába ...

"Verdit a végtelenségig lehetne elemezni, de nem is elsősorban zenei-, jóval inkább drámai megközelítésből. Példának okáért nagy figyelmet érdemelnek az ének mellett a beszédhangra írott mondatai. Gondoljunk csak a levélre, amit Lady Macbeth olvas az első felvonásban, melyben a férje elmeséli találkozását a boszorkákkal. Vagy a Traviatában is szerepel egy levél, hegedűkíséret társaságában, amikor Violetta azt mondja: "Már késő." Ezt Verdi prózára ...

"Nem csupán Verdinél, de valamennyi olasz operában a legato éneklés az egyik legfőbb probléma. Az olasz a világ legszebb nyelve, mert úgy áramlik, akár egy folyó, nem csoda, hogy a legato is ebből a bizonyos beszédmódból ered. Ma azonban sajnálatos módon éneklés közben az egyes szavakat megtörjük. Az egyik kórista a Macbethben megkérdezte a karvezetőt, hogy mit jelent az, hogy  galempio ? A " Colga l'empio " sort éneklés közben ugyanis megszokás szerint így ...

"Verdit csak igényesen lehet játszani. A zenéje az előadótól nem csak a tempó tekintetében követeli meg a virtuozitást, de ugyanígy az énekhangok megformálásában is. Verdi már a Nabuccóban is új hangszínekkel kísérletezett, a Macbethbe pedig olyan hangzásokat írt, amelyekre akkoriban még senki más nem gondolt. A Macbethben - és ne feledjük, hogy ekkor 1847-et írunk - Verdi a zenekartól egy néma, az énekestől pedig egy elfojtott hangot kér, ami persze ...

"Az én életem összességében már rámegy a Verdiért vívott harcra, de annak azért feltétlenül örülök, hogy legalább küzdöttem érte. Az Olaszország iránti büszkeségem, a hazámba vetett hitem mellett mindig is ott munkált bennem az a gondolat, hogy a mi operairodalmunk legalább olyan értékekkel bír, mint Mozart vagy Wagner, akiknek a zenéjét amúgy isteneknek kijáró tisztelettel hallgatjuk: senki nem merne még egy kottafejet sem megváltoztatni a műveikben. A ...

"Volt rá példa, hogy Verdi még a hangolás kapcsán is precíz utasításokat adott. Például az Otellónál elvárta, hogy alacsony hangolással (nem az akkoriban bevett 443-44-45 Hz-cel, hanem akár 432-33-34-gyel) adják elő, hogy a mű sötétebb hangzást kaphasson. Az, hogy hűek vagyunk a kottához, nem jelenti azonban azt, hogy ne interpretálhatnánk szabadon. Ha meghallgatják az előadásaimat, akár tetszik, akár nem, észrevehetik, hogy míg bizonyos tempóim ...