Ha egy dalban benne van egy egész operányi dramaturgia, bár őszintén szólva miért is lenne benne?, akkor egymás után húsz-harminc önálló történet meghallgatása túltesz az emberi befogadóképességen. Nem véletlenül léteznek adott  dalciklusok, melyek egyetlen tematikára vagy hangulati ívre épülve bizonyítottan alkalmasak az elmélyülésre. A klasszikus dalnak ráadásul megvan az a jellegzetessége is, hogy bár két fővel számol a színpadon, ez nem két énekest, jóval inkább egy zongoristát és egy dalnokot jelöl. Megkerülhetetlen a kifejezés, mert bár közhely, ennél fogva tény is: a dal intim műfaj. Itt márpedig szerző, énekes és játékidő egyaránt túlcsordul, ráadásul ne hallgassuk el, hogy a hangversenyterem nagysága sem segíti a finomkodást. És az említett szerzők... Mahlert és Richard Strausst nagyon szépen össze lehet ugyan fésülni történeti jelleggel, azért alkotói munkásságuk, ezen belül dalköltészetük jelentős mértékben eltérő, ebben az esetben pedig a sok Straussból éppenséggel lehetett volna kevés Strauss, Mahlerből pedig egységében is jóval több.

Kaufmann turnén van, ráadásul számára mindenképpen unalmas turnén. Operagesztusainak tárházát vonultatja fel egy-egy dal színezeteként, elsősorban saját szórakoztatása végett, néhol még Damraura is reagál, de koherens műsor híján őt is csak adott periódusokban lehet értékelni. Alapvetően persze a Rückert-dalok alatt, ami szemmel láthatóan tényleg megérinti és mivel itt egymaga énekel a színen, előadásmódjában végre intelligens szerkezeti egység is felépül. A hangok szólnak, fokozatosan fáradnak ugyan, de ettől függetlenül kiállják a tér és az idő próbáját. A ráadásban a Bécsi vér bár ne csendült volna fel, a boldog közönség kedvében járva természetesen keringő kíséretében. 

Állandó partnerük, a neves dalkísérő és professzor Helmut Deutsch precíz, mértéktartó, de mégis érzelmes aláfestője az estének. Ő ült egyébként a zongoránál Kaufmann mellett akkor is, amikor a Müncheni Operaházban a pandémia alatt egy egész világnak játszottak. Na, ott aztán a német dalnok is megrendült, igaz, ott üres volt a nézőtér. De akkor kiről is szól egy jó dalest?