Hol az örökösök, hol az olasz állam hagyta pusztulni Giuseppe Verdi egykori otthonát. Riccardo Muti nemrég privát koncerttel hívta fel a figyelmet a villa világi jelentőségére.

Verdi 1844-ben (az életműben elhelyezve a Nabucco, A lombardok és az Ernani ősbemutatóit követően) vásárolt földet az észak-olasz Sant’Agata településen, mely falu alig négy kilométerre fekszik a zeneszerző szülővárosától, Busettótól. Négy évvel később épült meg a ...

Ugyan mi történik Radamesszel és Aidával a sírkamrában, miután szépen meghajoltak a színpadon és visszamásztak a föld alá. A szimbolikus értelmezés ugyanoda vezet, mint a biológiai, hiszen győz ugyan a szerelem, egymásért, egymással halnak meg, de azért a lényeg mégis az, hogy ők ketten bizony kimúlnak. Elmúlnak. És azért az egy hosszú, kínkeserves történet a sötét, nyirkos hidegben éhen, vagy még inkább szomjan halni.

De hát Radamesz mégis csak egy ...

- Elegáns, de felszínes karmester. - De hát Karajan világszerte ismert. - Igen, mint a Coca-Cola.  Interjú a nyolcvanas években. Persze, mi más lett volna a véleménye Sergiu Celibidachénak a nagy vetélytársról, aki - az akkori ifjú román reménység kijátszásával - ezen párbeszéd idején már közel harminc éve dirigálta vezető karmesterként a Berlini Filharmonikusokat. Pedig 45-től 52-ig - Furtwängler denácifikációja idején - az akkor még nagyon fiatal ...

Próbálom megfejteni, hogy vajon Víkingur Ólafsson hogyan reggelizhet, egyáltalán le tud-e ülni úgy egy asztalhoz, hogy közben nem járja át minden mozdulatát a zsenialitás eszménye? Aztán, ahogy mélyebbre kerülünk a Beethoven-zongoraversenyben, egyre több a fészkelődés, a zenekar irányába kifordulás és magasztos fintor, a különcség receptjének (géniusz a konyhában) minden egyes hozzávalója terítékre kerül és közben valahogy egyre kevésbé érdekes az a ...

Éppen tíz éve volt, amikor 2016 júniusában Jonas Kaufmann jócskán meglepte a Müpa közönségét. A koncertprogram zárásaként feltüntetett Tasziló gróf dalát a nézőtéren helyet foglaló Kálmán Yvonne-nak, a szerző lányának dedikálta, majd belekezdett a  Grüß mir mein Wien  című részletbe. A z eredetileg németül bemutatott darab slágere az osztrák főváros szépsége után egyik pillanatról a másikra már a pesti nőket éltette; az utolsó pár sort ...

Annak idején, amikor Rossini meghalt, Verdi úgy gondolta, egy több szerző által összeállított gyászmise lenne leginkább méltó a búcsúhoz. Ennek megfelelően ő meg is írta a maga részét, mely szegmens a későbbi Requiemben a közel félórás Libera me zárótétel lett. Igen ám, de a többiek korántsem foglalkoztak annyit a témával, mint ő, így Verdi hirtelen felindulásból írt még egy órát az utolsó fejezet elé és késznek tekintette a gyászmisét. És ...

Nagy fejtörést okozhatott, amikor a színpadra lépés pillanatában az eszébe villant Patricia Kopatchinskajának, hogy otthon felejtette a lábbelijét és nem is csak azért, mert kapásból három ország (Svájc, Moldova, Ausztia) ruhásszekrényét kellett sebtiben átgondolnia, hanem mert Sosztakovics első hegedűversenye nem feltétlenül hálás táptalaja az ilyen jellegű málőröknek . 

A közönség számára a zene először könnyen, majd meglehetősen nehezen indul, ...

Valósággal lerohanja a Müpa nézőterét a Nabucco, mégpedig úgy, ahogy eddig csak nagyon kevés operaelőadás tette. Pedig a nyitány első hangjai alapján olybá tűnik, hiába akarja annyira Andrea Battistoni olasz dirigens a szikrázó sikert, ez zeneileg nem fog összeállni. Vezényelhet ő fejből, énekelheti ő közben a darabot az ő térdig érő fekete pizsa ingjében, de végül azért nem. És aztán mégis. Ráadásul viszonylag hamar, már a nyitány végére mégis! ...

Nem lehet egy ponton túl megengedőnek lenni. De kezdjük mégis azzal, hogy Jonathan Tetelman korunk abszolút operaénekes-prototípusa, ami nem jelenti azt, hogy jó tenor volna. És ez sokkal többet mond el persze a korról és a közönségről, mintsem szegény Jonatánról, aki Barbie baba barna párjaként tündököl a színen, meghajlás előtt alatt és után is kitartja erőltetett, de hófehér mosolyát, miközben tekintete és előadásmódja mindenfajta mélységet és ...

Ilyen program nincs, márpedig a Londoni Szimfonikusoknál tényleg ez a jelenlegi turné menüsor, csak éppen más összeállításban. Játsszák ugyan Beethoven V. szimfóniáját, de Sosztakovics X. szimfóniájával párban, miképp felbukkan egy állomáson Sosztakovics, Chopin zongoraversennyel együtt, mi pedig megkaptuk Sosztakovics IX. szimfóniáját, Prokofjev II. zongoraversenyét felvezetésként a "Sors" elé. Nem könnyű vállalkozás, hogy a végére ne felejtsük el az ...